Tartalom
Az Orfeusz és Eurydiké megfilmesítésének vágya már a római filmfőiskolás éveiben megfogalmazódott. Egy koncerten hallotta a Che farò senza Eurydicét, mely komoly hatást gyakorolt rá. Erre az élményre a Zalán Vince által szerkesztett könyvben így emlékszik vissza:
„…megmozgatta, megpörgette a fantáziámat is, vajon milyen lehet, ha lemegyünk az alvilágba, milyen üregeket láthatunk, és így tovább. Ez az élmény sokáig elraktározódott bennem.”
(Már a Cserepekben is felhangzik Glucktól A boldog lelkek tánca.)
Ámor részvéttel szemléli a halott kedvesét sirató Orfeusz fájdalmát, és tudatja vele az istenek üzenetét: visszahozhatja kedvesét az alvilágból, ha megállja, hogy nem tekint rá. Orfeusz lantjátéka megszelídíti a dühös fúriákat, életre kelti Eurydikét. A szerelmesek akadálytalanul eljutnak az emberfejgyökerű fáig, az asszony azonban egyre jobban szenved amiatt, hogy a férje rá se néz. Zsaroló könyörgése annyira megrendíti a szerelmes Orfeuszt, hogy végül rápillant az asszonyra, akinek árnya lassan szertefoszlik…
Stáblista
Orfeusz és Eurydiké
1985. 80 perc Budapest Stúdió
Író (az eredeti libretto alapján), rendező és vágó: Gaál István
Operatőr: Sára Sándor, Kurucz Sándor, Lőrincz József
Zenei tanácsadó: Szőllősy András
Főbb szerepekben: Téry Sándor – énekhangja: Miller Lajos; Eszenyi Enikő – énekhangja: Maddalena Bonifacio; Sebestyén Ákos – énekhangja: Kincses Veronika
Gaál István rajza a filmhez
Az Orfeusz és Eurydiké című műve is tele van szimbolikus formákkal (kör, spirál, hullámmozgás) és alakokkal (életmadár, sziklakatonák, életfa – melynek törzsét körös-körül egykori élők immár kopott domborzatú arca borítja.
